Bizottságunk elkészítette JELENTÉSÉT a 2006. szeptemberi-októberi jogsértésekről - 2.kiadás
ANGOL VÁLTOZAT: Report on the Violation of Human Rights in Sept. and Oct. 2006 (2. edition)

Kedves Látogató!

Az október 23-i budapesti eseményeket vizsgáló civil jogász-bizottságunk nevében szeretettel köszöntöm honlapunkon. A honlapon, amely bárcsak sose jött volna létre - hisz bárcsak sose lett volna szükség se rá, se a bizottságunkra.

Nem lenne honlap, és nem lenne bizottság - ha nem vesztette volna el mintegy féltucatnyi ember a szeme-világát a fejre célzott lövések következtében. Ha nem szakította volna le a felrobbanó gránát egy fiatalember ujjait. Ha nem kellett volna több sérültből is tízesével kiszedni a gumilövedékeket. Ha nem rúgták volna azonosító-jel nélküli, sí-maszkos rendőrök a földön fekvőket, a magatehetetleneket addig, amíg csontjuk nem tört. Ha nem fuldoklottak volna annyian az iszonyatos könnygáztól. Ha nem kardlapoztak volna a félelmetesen vágtázó lovasrendőrök a Filmmúzeumnál.

Nem kellett volna civil-bizottság és nem kellene ez a honlap, ha mégiscsak az lett volna, amire először gondoltunk mi, akik végigéltük: egy szörnyű film. De nem az volt. Valóság volt. S velünk történt, 2006. október 23-án, a legnagyobb nemzeti ünnepünkön. A Mi Hazánkban. A saját Hazánkban. Magyarországon, az Európai Unió teljes jogú tagállamában.

S valóság volt a sok rabszállító autó is. A nyolcvan százalékban törvénytelennek bizonyult bebörtönzések, s a börtönbeli kínzások, kegyetlenségek. (Úgy gondoltuk, csak az október 23-i eseményeket fogjuk vizsgálni. De hamar szembesültünk vele: legalább szeptember 18-ig vissza kell menni az időben, hiszen az utcai rendszeres rendőri brutalitások és önkényes letartóztatások nem a nemzeti ünnepen, hanem egy "jó" hónappal előbb kezdődtek.)

Valóságos a mostani szorongásunk is. Mire a kétmilliárdos kényszerítő-eszköz vásárlás, mire a nagyszabású csapaterős kiképzések? S mire a kitüntetés - felelősségre vonás helyett?

S miért akarnak bennünket mindenáron szembeállítani egymással? Miért nevezik egységesen "randalírozóknak", "csőcseléknek" és hasonlóknak az ünnepelni vágyó, gyülekezési jogukat gyakorló tisztességes és békés embereket s a pár tucatnyi valódi randalírozót? S miért mondják, hogy mi randalírozók vagyunk az egyik oldalon, s a másikon a "csendes többség", akik kérik, követelik, hogy "védjék meg" őket és a nyugalmukat. Kik és miért akarják azt a félelmet ébreszteni, hogy ha a magyar nép továbbra is gyakorolni kívánja gyülekezési jogát, vélemény-nyilvánítási jogát, szólásszabadságát, akkor nagy bajban lesz? Miért sugallja a magyar tömegkommunikáció a magyar embereknek, hogy akik nem kívánnak megfélemlítetten és némán otthon ülni, azokat "közkívánatra" újra meglőhetik, megpüfölhetik?

Sok mindenre nem tudjuk a választ. De keressük. Keressük elsősorban a következőkre: Mi történt Budapesten 2006. október 23-án és mi vezetett a véres eseményekhez? Kik a felelősök a történtekért? Kik az áldozatok, mit éltek meg s hogyan lehetne legalább valamiféle kártalanítást kapniuk? S végül: Hogyan biztosítható, hogy ilyesmi soha többé nem történhessen meg?

Keressük együtt a válaszokat! Isten hozta honlapunkon!

Morvai Krisztina
a civil jogász-bizottság társelnöke